Gárdonyi Géza Vallomás
Gárdonyi-projekt,  Irodalom

A festő, aki lecsapta a patikus kezéről a csajt

A tervem, hogy elolvassam Gárdonyi Géza teljes életművét gőzerővel robog előre. Néha még vissza is kell fognom magam, hogy ne akarjam behabzsolni egyben az összes meglévő művét a polcomról. Első körben a regényeivel, kisregényeivel,drámáival ismerkedek, erről szól a Gárdonyi-projekt, mely második bejegyzésében, a Vallomás című kisregényről lesz szó. 

Gárdonyi a világháború dörgedelmei közt is szorgalmasan vetette papírra a fejében élő csodákat. Így keletkezett 1916 végén (november 17 – december 5) a Vallomás is, mely oly’ sok művéhez hasonlóan, először a Pesti Hírlapban látott napvilágot. Ahogy ülök és írom ezt a bejegyzést arra gondolok, hogy fél karom odaadnám ezekért a Pesti Naplókért. 

Író: Gárdonyi Géza
Cím: Vallomás/Cyprián
Kiadó: Dante
Első megjelenés: 1921
Olvasott példány megjelenési ideje: 1926.
Oldalszám: 227
Műfaj: szépirodalom 
Olvasási idő: 2020. június 5. → 2020. június 6

Fülszöveg:.
Olvasom az ujságban a legujabb hősöket. Ismeretlenül is érdekel: micsoda nevek ragyognak majd a nagyháború történetében. Örülök, ha magyar neveket is látok. A szemem megtoppan egy néven Besztercey Szilveszter. Lehetetlen! S még rá, hogy aranyérmes hős! Lehetetlen! Valami ostoba tréfa keverte ide a nevét. Mert hiszen ilyen nevü ember nincsen kettő. A neve után itt az ezrede száma is, meg hogy önkéntes szakaszvezető. Már hát nem a szakaszt vezeti önként, csak katonailag igy irják. A közös ügyes észjárás nemcsak a legényt forditja ki a polgári rendből, hanem a magyar szót is. Hát Besztercey…

” A műkedvelőnek csak játékszer a nő. Cigaretta-füst közt kicsinylőn mosolyog reá. Tréfálkozik vele, mint macska az egérrel. Az igazi szerelmesnek az élete kérdése a nő. Üdvössége.Lelkének a lelke. Komolyan néz reá. És ha netán ég is a cigarettája, elalszik a szájában.”

A Vallomás nekem egy újrakötött Dante kiadásban van meg. Sajnos a fedőlapot teljesen kicserélték egyszínű szürkére, de így is büszkén pakolom fel egyre duzzadó Gárdonyi polcomra. Ugyanitt könyvespolc felajánlásokat elfogadok, mert Géza bácsi könyveit lassan két sorba kell pakolnom, azt pedig nagyon nem szeretném. Ebben a kötetben helyet kapott még a Cyprián is, mely jó eséllyel a következő cikk témája lesz. Nagyon kíváncsian várom azt az olvasást is, mert ez az egyik legkorábbi, könyvként megjelent műve,1888-ból.

Főhősünk, akit jelen időben tulajdonképpen egyszer sem sikerül megpillantanunk, Besztercey Szilveszter, aki önkéntes szakaszvezetői minőségében háborús kitüntetést szerez. Ennek apropóján látogatunk el az otthonába, ahol beszédes felesége vesz minket kezelésbe. Alakját Gárdonyi József szerint (Gárdonyi Géza fia) a szomszédasszonyuk ihlette, aki olyannyira képtelen volt elhallgatni, hogy amikor Gárdonyiéknál tanyázott, akkor “Gárdonyi vendégei sorra elszökdöstek“. Pedig hát gondolom, ő sem beszélt sokat, épp úgy, ahogy nem beszélt sokat Beszterceyné sem, csak éppen állandóan. És hát ebből a folytonos, csapongó csacsogásból festhetjük meg kettejük szerelmi történetét, miként Besztercey festette meg a feleségét a Balaton partján.

Ilka elbeszéli annak rendje és módja szerint a megismerkedésüket a maga stílusában. Az ember körülbelül tíz oldal után úgy érzi, hogy a szalonban üldögél vele teát szürcsölgetve, miközben Beszterceyné barátságosan, mondjuk úgy: sztorizgat. Tizenkilenc éves korában családjával a Balaton partján nyaraltak, mint később kiderül, azzal a nem is annyira titkolt szándékkal, hogy patikusfeleséget csináljanak belőle. Minden zajlik is ahogy illik, Forgách (a patikus udvarló) gyakorlatilag leveszi az egész családot a lábáról, már hallatszik az esküvői harangok kongása, aztán beüt a krach. Egy ebéd alkalmával egy asztalhoz nem kényszerülnek a különc, vegetáriánus festővel, Beszterceyvel. A húsról való lemondás még manapság is furcsálló tekinteteket generál, így simán el tudom képzelni, hogy abban az időben ez még jóformán szentségtörésnek minősült, főként, ha az illető történetesen életerős férfi volt.

fortepan_20620.jpg
A kép forrása: Fortepan/ Adományozó:FORTEPAN 

“Férfi maradhat nőtlen: a férfi hatvan éves korában is fiatal, ha járása legényes. De még azontul is, ameddig csak félrecsapja a kalapját, mindig fiatal. A nő azonban hiába jár fiatalosan, hiába tüzi félfülre a kalapját, ha már az arcán elmúlt a tavasz.”

Bár az első világháborúban született a kisregény, a hangulatára ez egyáltalán nem érződik. Épp ellenkezőleg. Könnyed, nyaralós könyvnek tökéletes, legfőképp ha van lehetőségünk a cselekmények helyszínén, Balatonfüreden és környékén olvasni.

Korábbi olvasmányaiban is találkoztam már Gárdonyi azon tulajdonságával, hogy milyen szeretettel viszonyul a testi vagy lelki fogyatékkal élők irányába. Nála szerelemre találhat a siket-néma lány, a vak gordonkás és a dadogásából ugyan kigyógyult, de ezen folyamat közben mély lelki sebeket szerző különc művész is. Nem tudjuk ugyan meg, milyen módszerrel kezelték ki beszédhibájából, de az mindenesetre sokat elárul, hogy minden feszültebb helyzetben olyan belső görcs fogja el Beszterceyt, hogy képtelen megszólalni, száját erőteljes lakattal zárja el a trauma. Többek között ez is oka annak, hogy egyértelműen hátránnyal indul Ilka kegyeiért Forgáchcsal szemben, aki nem csak egy nagydumás fickó, aki előtt szép jövő áll a szakmájában, de rendkívül agyafúrt is. 

Nagy csavar nincs a történetben, hisz már az első oldalakon tudjuk, Ilka végül Beszterceyné lesz, én mégis izgultam értük és kíváncsian vártam, mivel sikerül megfordítania a piktornak az esélyeit. Olyan jó olvasni, hogy néha a jófiúk nyernek. Magam részéről a rosszfiús korszakom gyorsan lezajlott: hamar rájöttem, hogy senkinek nem akarok pót-édesanyja lenni, senkit sem akarok jó útra téríteni, aki maga nem akar azon járni. Így hát Gárdonyi alakjai nekem szinte egytől egyig betalálnak, mint ahogy a Vallomásban Besztercey. 

A rövid, alig száznegyvennégy oldal alatt meg-megcsillan az a humor, amit úgy szeretek, és ami alkotóelemenként bontja le a Gárdonyiról kialakult mogorva, egri remete képét. Egy sótlan ember nem tud ilyen könnyedén, pont kellő mértékben humoros jeleneteket írni. Márpedig ezekből a Vallomás is megcsillant néhányat a romantika egyértelműen szép, kedves szála mellett. 

Az pedig, hogyan vallott a csendes festő szerelmet csacsogós kis asszonykájának, kiderül a regény utolsó lapjain.  

Tartsatok velem a nagy Gárdonyi-projekt következő részében is! 

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.


2 hozzászólás

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük