Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Könyvértékelések

A tartományurakkal mindig csak a baj van

Úgy tűnik, most ilyen történelmi regényes időszakomat élem, nagyon jól esik a múlt történései között kutakodni. Bíró Szabolcs Anjouk sorozata ehhez még mindig kiváló társ, hiszen könnyen, szórakozva tudok meg egyre többet a XIV. század eleji zavaros, ám valahol mégis stabil korszakról.

Kicsit furán hangozhat az utóbbi mondat, mert hogy lehet valami stabil de mégis zavaros? Károly Róbert az egyik leghosszabb ideig uralkodó királyunk volt, ami véleményem szerint egy bizonyos állandóságot hozott az ország életébe, ugyanakkor uralkodásának jókora részét az országban oly’ vígan éldegélő tartományurak megregulázása, az ezzel járó folyamatos háborúskodás tette ki. 

Író: Bíró Szabolcs
Cím: Lángmarta dél
Sorozat: Anjouk II. rész
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 376
Műfaj: történelmi regény
Olvasási idő: 2020. június 23. → 2020. június 25.

Fülszöveg: 
1322. ​Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről azt sem tudhatja, élnek-e még egyáltalán. A remény élteti, de a kegyetlen bosszúvágy hajtja: egy fekete lobogót keres, és az embert, aki elárulta.
Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának második kötete a XIV. századi Magyar Királyság legdélibb csücskébe kalauzolja az olvasót, ahol még mindig virágzik a kiskirályként pöffeszkedő uracskák hatalma, és melynek olvasztótégelyében egyének, dinasztiák és birodalmak sorsa dőlhet el.

“Csakhogy a félelem táplálta hatalom nem igazi hatalom – természeténél fogva labilis, és előbb-utóbb végleg összeomlik.”

A regényfolyam második részével, a Lángmarta déllel kapcsolatban már voltak elvárásaim. Ez a sorozatok egyik nagy veszélye, hogy az olvasó az első olvasásélménnyel felvértezve ugrik bele az újabb és újabb részekbe, már elvár egy szintet: minimum az első kötetét, de még jobb, ha azon túl tud tenni. Ugyanakkor benne van a pakliban, hogy egy ilyen hosszúra tervezett történetben akaratlanul is legyenek olyan részek, amik átvezető jellegűek, kicsit a “lábvíz” kategóriába sorolódnak. Először azt gondoltam, hogy ez a könyv is ilyen lesz. De ezt utólag betudom annak, hogy először kevéssé érdekelt László szála, aki úgy tűnt, főszerepet kapott. 

Aztán persze, mint már oly’ sokszor, az író az orromra koppintott. Mert a történelemben ritkán vannak jelentéktelen mozzanatok. Így lett a a “Lángmarta dél” fontos színtérré, hiszen Károly Róbert még mindig hatalma megszilárdításán dolgozik, egy stabil vezetésbe pedig nem férnek meg az engedetlen önkényurak, mint amilyen a horvát bán, Subics Mladen. Nem marad más választása első Anjou uralkodónknak, mint Subics körmére nézni.

Mindeközben kedvenc székelyünk, Lack fia, István eddigi élete legfontosabb feladatát kapja, a nyakába sózott ezer kun lovassal kell helytállnia a négy király csatájában, ahol eldől, ki lesz a német-római császár. Ha lehet, akkor ebben a könyvben még inkább megkedveltem: bizonyítja rátermettségét, hűségét és barátságát. Kell ennél több? 

Bátor Attila hosszú, kutatással töltött hónapok után visszatér a királyi udvarba, ahol nem menekülhet a rá kimért büntetés alól. A szíve gyásszal teli; nem tudhatja, hogy családja él-e, hal-e. Egy biztos, neki semmilyen nyomra nem sikerült bukkannia, mintha csak a föld nyelte volna el őket. A király iránti hűségét meg kell erősítenie, de ekkora teherre, ilyen kegyetlen húzásra még ő maga sem számított. Súlyos árat fizet az engedetlenségéért.  

Ha a fenti történetszálakkal még nem elégednénk meg, akkor Bíró Szabolcs tartogat még néhány dolgot a tarsolyában: Bátor Szilárd útját, az apródokét és Toldi megjelenését. No, nem a Toldi “Melyikútvezetittenbudára” Miklós, hanem az idősebbik, aki vállvetve harcol Lackfival a császárcsináló csatában. Bár a kétéves Miklóska is megjelenik, bemutatót tart máris emberfeletti erejéről, aztán snitt, és már megyünk is tovább. 

800px-schlacht_bei_muhldorf.jpg
Harras: A mühldorfi csata 1322 / Szép Frigyes elfogása

“Csakis az lehet méltó a legkomolyabb, leginkább felelősségteljes feladatokra, aki vasszigorral tartatja be a törvényt, és tartja be maga is.”

Ahhoz képest, hogy a regény elején egy kicsit megijedtem, Bíró Szabolcs ismét remekelt. Ahogy összefutnak a szálak már-már az “isteni beavatkozást” (csodával határos megmenekülést) súrolják, de még éppen nem zavaró módon. Tetszik, hogy Károly Róbert felesége, Piast Erzsébet többet szerepelt, megismerhetjük kicsit az asszonyt, aki Magyarország egyik leghíresebb királya mellett állt. Méghozzá nem is akárhogyan. Intelligenciájával, kőkemény elhatározásaival méltó párja Anjou Károlynak.

A Lángmarta dél kiváló olvasmány, ajánlom a könnyed, mégis informatív történelmi regények kedvelőinek. Jó érzés, ahogy egyre nagyobb vágy ébred bennem a múltunk megismerésére, és van lehetőségem olyan könyveket választani, amelyek tovább vezetnek ezen az úton. Bízom abban, hogy még sok könyv kerül majd ki Szabolcs kezei közül!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük