J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Könyvértékelések

Szíve helyén sötétség, Barker legújabb remekműve

Vannak írók, akiknek a neve garancia egy lebilincselő könyvhöz; nem kell azon gondolkozni, hogy vajon egészen biztos jó lesz-e, megéri-e a rá kiadott pénzt és időt. J.D. Barker ezt a szerencsére egész tetemes tábort erősíti. Mindegy, hogy a Drakula előzménytörténetét írja párban, egy izgalmas krimi trilógiát vagy épp a Szíve helyén sötétség című thrillert. Az olvasásélmény garantált.

A Szíve helyén sötétség remek címet kapott, de az eredeti is fantasztikusan kifejező: She ​Has A Broken Thing Where Her Heart Should Be. Szabad fordításban annyit tesz: valami törött cucc van ott, ahol a szívének kellene lennie. Hallom, ahogy a fordítók felhördülnek ettől a pongyola magyarra ültetéstől, tőlük ezúton is bocsi. Az angol cím hosszú, de csodásan hangzik, a magyar rövid és velős. Mert akinek a szíve helyén sötétség lakozik, az csak rossz ember lehet. Vagy nem?

J.D. Barker: Szíve helyén sötétség

Könyv: J.D. Barker: Szíve helyén sötétség (She ​Has A Broken Thing Where Her Heart Should Be)
Kiadó: Agave Könyvek
Első megjelenés: 2020
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020
Borító: Müller Péter
Fordító: Bosnyák Edit
Oldalszám: 720
Műfaj: thriller
Olvasási idő: 4 nap

Fülszöveg:

Jack ​Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.

Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.

Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.

A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.

Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koonz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.


“Nyolcéves korunk óta mindennap rád gondolok. Abban a pillanatban a részemmé váltál, amikor először megláttalak…A részem vagy, egy hiányzó részem, amiről addig a napig nem is tudtam, hogy hiányzik, ha viszont nem vagyok veled, akkor érzem. Űr tátong a szívem helyén, amikor nem vagy a közelemben.”


Attól a pillanattól vágytam erre a könyvre, hogy beharangozta az Agave Könyvek. Barker korábban nem csak a már említett Drakula előzménnyel (Dracul) vett le a lábamról, de a 4MGY krimi/thriller trilógiája is meghatározó olvasmányom volt. Ugyanolyan remek hangulatteremtésben, mint Stephen King, nem véletlenül emelték ki, hogy hasonlít a stílusa a korai King művekéhez. Valóban vannak kapcsolódási pontok, mégsem fordult meg a fejemben egy percig sem, hogy másolná a horror nagymesterét. Barker egy új hang, aki reményeim szerint még legalább kéttucatnyi könyvet fog írni. Mondjuk velem lehet egyezkedni, legyen háromtucat.

A Szíve helyén sötétség egészen korrekt monstrum a maga hétszázhúsz oldalnyi szövegével. Ahhoz azonban zsenialitás kell, hogy olyan tartalommal tudja valaki ezt megtölteni, hogy az olvasó ne akarjon szabadulni a könyvtől. Pedig néha nagyon szívesen leraktam volna. Na, nem az unalom miatt, hanem mert a szó szoros értelmében fájt a kezem attól, hogy tartottam a könyvet. Megérte!

John Edward Jack Thatch története mindvégig bővelkedik körömrágásra ösztönző fordulatokban. Kezdve a különleges lánnyal, Stellával, aki nyolc éves korában lép az életébe, egészen addig, amíg felnőtt férfiként kell szembenéznie olyan dolgokkal, amelyek minimum felénél arra gondoltam, hogy na Jacky fiú, te tartós tejet már ne vegyél. A misztikum és a krimi szálait Barker mesterien szőtte egybe, és bár egyre kevesebb földtől elrugaszkodott történetet olvasok, Barker könyveinek mindig helye lesz a polcomon, mert elhiszem neki, hogy mindaz, ami a megveszekedett mód zseniális fejéből kipattan, valahol, valamikor megtörténhet.

A történetnek megvan a maga ritmikus lüktetése, az augusztus 8-ák jelzik a hangsúlyokat, ott kattan a metronóm, ezekt azok a fix pontok, amikor Jack találkozik Stellával. Az évek jönnek-mennek, Jack egyre idősebb lesz, egyre elképesztőbb dolgokba sodródik bele, miközben próbál a lány nyomába eredni, aki valamilyen oknál fogva elmarad az augusztus 8-ról. Az olvasó eközben egyre mélyebbre ássa magát a sztoriba. Barker atmosztferikusan ír. Arra gondolok, hogy amikor éppen nem volt a kezemben a könyv, akkor is agyaltam rajta, ha elmentem futni, automatikusan végigfuttattam a szemem a parkoló autókon, automatikusan a fehér autókat pásztázva, vajon melyikből bukkan elő egy fehérkabátos figura kabát alól kivillanó lőfegyverrel.

Hasonló érzésem volt anno a Mesterségem a halál (Robert Merle egyik legfantasztikusabb regénye) olvasása kapcsán is. Akkor a lépéseimet számoltam. Zsigerileg hatott rám, és azt kívánom, hogy idővel bár elfelejteném annyira a cselekményt, hogy az újraolvasás ugyanolyan katartikus legyen, mint az első találkozás volt. És ez most ugyanúgy vonatkozik a Szíve helyén sötétségre, mint a Mesterségem a halálra. Csakhogy az igazán remek könyveket nem felejtem el könnyedén, ebben rejlik az olvasás csodája. A legjobb könyvek évekig, évtizedekig velünk maradnak.


“Azt hiszem, az éjszakai égbolt fog hiányozni a legjobban. A végtelenség, az ismeretlen. Megvívjuk idelent a nevetséges csatáinkat, és valójában csak porszem vagyunk az univerzum cipőjén. Ha az ember egyszerűen felnéz, és felfogja a valódi helyét a dolgok között, az életben adódó problémák annyira aprónak és jelentéktelennek tűnnek.”


A Szíve helyén sötétség nem csak a fordulataival vett le a lábamról, hanem a karakterekkel is. Bízom benne, hogy egyre nagyobb divattá válik majd az összetett szereplők írása. Az olyan szereplőké, akik botlanak, akik tesznek rosszat és jót, akik néha az agyamra mennek, máskor meg nem is érezhetném őket közelebb magamhoz. Mert az igazán jó karakterek nem egysíkúak. Nincs olyan, hogy valaki tisztán jó vagy rossz. A világ nem fekete-fehér. Megannyi árnyalat és szín van a palettán, így azt gondolom, hogy egy jó írónak kutyakötelessége mindent felhasználni, ami a keze ügyébe akadhat.

Szerettem Jack esendőségét, Stella kivagyiságát, Dunk őszinte barátságát, mint ahogy a szülők hibáit és feltétel nélküli védelmező mechanizmusait is. És most nem csak a legszorosabb értelemben vett szülőkről beszélek, sokkal inkább bármelyik szereplőről, aki a gondviselő szerepét töltötte be a regényben. Barker nem mellékesen remekül alkot (és tipor el) mellékszereplőket is, akik igazán élővé teszik történetet. Ékes bizonyítéka ennek, hogy nem egyet könnyeztem meg, amikor végérvényesen leléptek a lapokról, miközben a döbbenettől még hápogtam is, mint egy sípolóját vesztett gumikacsa.

Ha nem lett volna elég első kézből tapasztalni, mennyire tehetséges író J. D. Barker, akkor ezt még megfejeli a szerzői az utószóban: “Meg kellett írnom ezt a könyvet. Miután befejeztem a 4MGY sorozatot, azt a sötét sorozatot, valami könnyűre volt szükségem, ami kitakarítja az agyam nehezen hozzáférhető zugait.”
Könnyűre…. nos igen. Kedves J. D. Barker úr! Nagyon bízom abban, hogy bőven akadnak még kitakarításra váró, nehezen hozzáférhető zugok abban a kreatív agyában, mert szükségünk van ilyen könnyed történetekre.

Cseppet sem csodálkoznék, ha a Szíve helyén sötétség adaptációs jogaira hamarosan lecsapna valamelyik sorozatkészítő csatorna. Bár én még a 4MGY-t is lázasan várom viszontlátni képernyőn.
Egyelőre azonban azzal a remek hírrel szolgálhatok, hogy az Agave Könyvek 2021-es tervei közt említi James Patterson és J.D. Barker közös művének (The Coast-to-Coast Murders) megjelentetését.


Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak! Ha a fenti ajánló alapján még sikerült eldönteni, hogy érdekel-e a történet, akkor lapozz bele a kiadó oldalán!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük