5+1 remek könyv az őszi nagytakarítás mellé

Nyakunkra ült a hamisítatlan őszi idő, borongósan, esősen, de mégis gyönyörű színeivel. Ez a különleges időszak különleges történeteket kíván, így arra gondoltam, összeállítok nektek egy listát azokkal a könyvekkel, amiket szívesen olvasok ősszel.

Nem állítom, hogy minden könyvemet be tudnám sorolni évszaknak megfelelően, de vannak tipikusan évszakhoz kötődőek, amelyek lapozásakor érzem a nyár melegét a tarkómon, vagy épp a csípős téli szelet. A lenti lista a kettő közti átmenetet segíti meg számomra valamilyen megmagyarázhatatlan érzéssel, őszi könyvekként kategorizáltam őket be a lelkemben. Lássuk!

Agatha Christie egyike azoknak az íróknak, akik megszerettették velem a krimi műfaját. Rengeteg zseniálisnál zseniálisabb kötet került ki a kezei közül, nem hiába nevezik a krimi koronázatlan királynőjének. Az ismertebb címek között bújik meg Az Ackroyd-gyilkosság, ami kiváló őszi olvasmány lehet. Bebújhatunk egy könnyű pléd alá teát kortyolgatva, miközben Agatha néni úgy ver minket át a palánkon, hogy csak úgy nyekkenünk. Az egyik legnagyobb élmény-olvasásom volt tőle, minden gyilkosra irányuló tippem katasztrofális baklövés volt. Az utolsó oldal után csak hápogni tudtam, mint aki lenyelt egy szép, sárga gumikacsát.

Fülszöveg:

A ​regény alapján készült, 4 Oscar-díjra jelölt film a Netflix műsorán

1946-ot írunk. A nagyvárosból jött Laura McAllan vidéken, egy Mississippi deltavidékén fekvő farmon, egy számára idegen és rémisztő helyen kényszerül felnevelni gyermekeit. A megélhetésért folytatott küzdelem közepette két fiatal férfi tér haza a háborúból, hogy felvegye régi élete fonalát. Laura sógora, Jamie McAllan minden, ami a testvére nem: elbűvölő, jóképű és elveszett, a múlt emlékei közt bolyong. Ronsel Jackson, a McAllan farmon élő fekete bérlők legidősebb fia, kitüntetett háborús hős, ám hiába védte halált megvető bátorsággal a hazáját, a faji szegregáció korában nem veszik emberszámba. Az egykori fegyvertársak valószínűtlen barátsága óhatatlanul is végzetes változásokat hoz: olyan eseményeket idéz elő, amelyek úgy sodornak el emberi életeket, mint a hömpölygő folyó a hidakat a Deltavidéken.
Az elfojtott düh, a felszín alatt gomolygó előítéletek sokasága egyetlen éjszakán robban ki, amely után már senki nem lehet ugyanaz, mint addig…
Az érintett családok férfi- és nőtagjai mind a saját szemszögükből idézik fel a történteket, hogy miközben a dráma főszereplőivé lépnek elő, betekintést engedjenek mindennapi életükbe és indítékaikba. Ahogyan azt Barbara Kingsolver írta Hillary Jordanről: „Karakterei egyenesen az 1940-es évek Mississippijéből lépnek át agyunknak abba a régiójába, ahol az együttérzés, a harag és a szeretet egymás mellett lakik. Máig velem vannak.”

---

Az 1984 nyomott hangulata miatt kerülhetett be a válogatásba. Bár azt hiszem hazudnék, ha azt állítanám, hogy kimondottan őszi olvasmány, bármelyik évszakban szívesen veszem kézbe ezt a nyomasztó disztópiát. Orwell könyve nem véletlenül ért meg számtalan kiadást, az 1949-ben íródott regény mai napig aktuális gondolatokat közvetít az olvasó felé.

Fülszöveg:

1988-ban ​kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.

---

A lista következő elemét nem gondolom, hogy különösképp be kellene mutatni, hiszen így vagy úgy, de mindenki találkozott már Dan Brown remek kalandregényével akár könyv, akár film formájában. A Da Vinci-kód ugyan a Robert Langdon sorozat második része, de én ezt olvastam először, és nem éreztem az első rész hiányát. Megjelenésekor nagy port kavart egyházi körökben, sok érdekességre mutat rá, de mint mindent, ezt is kéretik fenntartásokkal, utánajárással kezelni. A Da Vinci-kód hatására mára minden Dan Brown könyvet elolvastam, de azt kell mondjam ezt az őrületes izgalmat egyik további regénye sem tudta nyújtani.

Fülszöveg:

A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holtteste mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu, a tehetséges francia titkosírás-szakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezik fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások hitelesítik. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestsellerszerző már megint mesterien bonyolítja a történetet.

---

+1

Gárdonyi Géza: A láthatatlan embere nekem egyet jelent az októberrel, minden évben újraolvasom, idén azt hiszem hetedik vagy nyolcadik alkalommal kerül majd sorra. Nem tudom, meddig fenntartható ez a szokás, egyelőre még nem unom, fantasztikus, hogy minden évben mást és mást nyújt, más és más rezgéseket keltve bennem. A Gárdonyi-projekt keretében így novemberben egész biztos olvashattok majd ajánlót erről a csodálatos történelmi kalandregényről is.

Fülszöveg:

Mikor Zétát, a kis trák kamaszt Konstantinápoly piacán eladják rabszolgának, a világ már a hunok nevétől hangos. Aztán sok viszontagságon megy keresztül, míg végül Priszkosz rétor rabszolgája, tanítványa, barátja lesz. Művelt ifjúvá serdül, s mikor a félelemtől remegő császár küldöttséget meneszt Attilához, Priszkosz kísérőjeként ő is vele megy. Megismeri a hunok országát, elálmélkodik szokásaikon, életükön. Itt, Attila udvarában ejti foglyul a szerelem is. A fiatal rabszolga remény és kétségek között néz fel Emőkére. Ki akar tűnni, fel akar szabadulni, hogy egyenrangú legyen vele, s ezért a hunok oldalán részt vesz a katalaunumi csatában. Nem kíméli magát, de végül is meg kell értenie, hogy a lány Attilát szereti. Nem lehet megérteni az embereket – kesereg. „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

Olvastál már valamit a fentiek közül? Te milyen őszi olvasmányokat ajánlanál?

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu

---