A boszorkány szíve – a háromszor megégetett Angurboda története

Háromszor égették el, és háromszor kezdett új életet Angurboda, a boszorkány, aki elvesztett valami nagyon fontosan: a szívét, amit megtalált a bajkeverő isten, Loki és újra Angurboda kezébe adta. Az északi mitológia hatalmas jelentőséggel bíró párosa elevenedik meg a lapokon, visszatarthatatlanul robogva végzetük felé. A boszorkány szíve olvasása során megnyitjuk a végzet kapuját, és hogy tetszik-e amit odabent találunk? Lássuk!

Genevieve Gornichec nemcsak hogy történelemből szerzett diplomát az Ohio Állami Egyetemen, de sok időt szentelt a vikingek és az északi mitológia, az izlandi sagák és az óészaki irodalom megismerésére is. Mégis azt mondom, hogy jókora fába vágta a fejszéjét A boszorkány szíve megírásával. A téma rengeteg potenciált rejt magában; az északi mitológia szövevényes szálai olykor meghökkentőek, olykor megdöbbentőek, de a legtöbbször kegyetlenek, véresek és rengeteg halállal járnak. Első könyvében arra vállalkozik, hogy bemutassa a Ragnarökig, a világégésig vezető utat Angurboda és Loki kapcsolatán keresztül.

Fülszöveg:

Egy ​száműzött boszorkány beleszeret Lokiba, és ezzel az istenek haragját vívja ki ebben a megindító, elsöprő erejű történetben, ami újragondolja az északi mitológiát.

Angurboda története ott kezdődik, ahol a legtöbb boszorkányé véget ér: egy égetésnél. Ezt kapja ugyanis büntetésül Ódintól, amiért megtagadja tőle a jövő ismeretét. A tűztől sebzett és erejétől megfosztott Angurboda egy távoli erdő rejtett zugába menekül – itt talál rá egy férfi, aki Lokiként mutatkozik be, és a nő kezdeti bizalmatlansága ellenére hamarosan őszinte és igaz szerelem szövődik közöttük.

Hamarosan három különleges gyermekük születik, különleges sorsokkal. Angurboda a világ végén, Ódin mindent látó szeme elől rejtve neveli őket, ám, ahogy lassan visszanyeri látnoki képességét, úgy ébred rá, hogy boldog élete – és vélhetően mindenki másé – nagy veszélyben van. Hamarosan el kell döntenie, hogy elfogadja saját és családja végzetét, vagy fellázad és megváltoztatja a jövőt.

Genevieve Gornichec regénye az egyik legősibb mitológiából táplálkozik, és a modern világ emberének mesél el egy felejthetetlen történetet szerelemről, veszteségről és reményről.

---

“Az emberek meghalnak. A történetek viszont tovább élnek a versekben és a dalokban. Az ő tetteikről szólnak. Az isteneik tetteiről.”

---

Az északi mitológia nem tartozik az erősségeim közé, viszont nagyon érdekel, ezért is csaptam le azonnal A boszorkány szívére, meg persze a ruhája sem volt éppen utolsó szempont; csodás a színvilága, és Angurboda hajában/kendőjében megjelenő motívumok (Jörmungand, Fenrir, Hél) külön megdobogtatták a borítókba beleszerelmesedő énem szívét. Nem apróztam el a dolgot, rögtön megtettem a Műfajszédelgő Könyvklubbom közös könyvének augusztusban. A kibeszélőnket már meg is nézhetitek IDE kattintva.

Rengeteg lehetőség és ígéret rejtőzött A boszorkány szívében, kezdve Angurboda alakjával, akiről szinte semmilyen információt nem találni, így üres héjként gyakorlatilag bármivel megtölthető lett volna. Ahogy egyre inkább elmélyedtem a történetben, úgy éreztem, hogy leginkább Lokival és a közös gyermekeikkel definiálható nőként szerepel a lapokon, bármit is tesz, értük teszi, önmagát mindvégig a háttérbe szorítva. Kapcsolati dinamikája Lokival is egészen furán alakult, a fülszöveg félrevitt amikor szerelemként határozta meg a köztük lévő kapcsolatot. Sokkal inkább függésnek, egészségtelen kötődésnek éreztem, nem láttam rajta a nyomokat, amitől számomra szerelem a szerelem. És itt most nem arról van szó, hogy mindannyian másként éljük meg, hanem arról, hogy nem kíváncsiak egymás problémáira, nem kommunikálnak, a testiséget univerzális konfliktusmegoldó eszközként használják, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy Lokinak nem Angurboda az egyetlen felesége.

Tudom, hogy a történések egészét, a hangulatot, a szereplők cselekedeteit mind-mind mitológiai kontextusban illik ilyenkor vizsgálni, a szöveg azonban modernségével nem engedte, hogy így süppedjek el az olvasásban. A boszorkány szíve két világ határán billegett, és vannak könyvek, ahol ez a kettősség remekül tud működni, itt mégis úgy éreztem, hogy sántít a dolog. Kétségtelen, hogy Gornichec otthon van a témájában, mégis kellett volna valami kis extra sugallat, amitől igazán jó olvasási élménnyé válhatott volna. Eltolódott a hangsúly arról, amiről olvasni akartam. Nevezetesen: hogy válik Angurboda, a nő, a boszorkány, az anya a Ragnarök kiváltójává minden igyekezete ellenére. Hogy lehet nevelni három hihetetlenül különleges gyermeket egy olyan apa árnyékában, aki soha nincs jelen, ha mégis, akkor teljesen szembemegy a Angurboda nevelési elveivel. De izgalmas téma lehetett volna az LMBTQ szál is, vagy akár Angurboda mágiája, ezekből mégis vagy nem úgy, vagy nem annyit kaptam, amennyit vártam.

---

“Megadok neked mindent, amire csak szükséged lesz – döntötte el akkor Angurboda.
Végtére is te adtad vissza a szívem.“

---

Voltak jó pillanataink is, mert egyrészről könnyen és gyorsan olvasható volt, másrészről néhány momentum megragadt az emlékeimben. Ilyen, amikor Hél először meglátja öccsét, Fenrirt és gyermeki szívével a szörnyeteg helyett a kistestvért látja, aki valami oknál fogva úgy döntött az anyaméhben, hogy farkasként kíván a világra jönni. A testvéri elfogadás és szeretet nagyon szépen megmutatkozik Hél hozzáállásában. Ugyanez ismétlődik egyébként Jörmungand születésekor is.

A könyv első fele gyorsan csúszott, a második fele mégis jobban működött. Közelebb állt hozzám a történetvezetés, külön élveztem, ahogy Loki kikerült a képből, és más szemüvegen keresztül is megvizsgálhattuk Angurboda személyét. Még mindig úgy érzem, hogy sokkal kevesebbet kaptunk belőle, mint amennyi jól esett volna, de legalább már nem egy férfi határozta meg, miként látjuk őt.

A boszorkány szíve nagyon gyorsan ér véget, és gyanítom, hogy itt nem is maga a végkifejlet volt a lényeg, hanem az odáig megtett út. Izgalmas volt megtudni, hogy jutunk el a Ragnarökig, mi okozza, ki miért vesz részt benne, és hogy vajon el lehetett volna-e kerülni? Mégis sokkal inkább Loki és Angurboda közös története, a tökéletlen kapcsolaté, ahol súlyos áldozatokra, rengeteg félrenézésre van szükség ahhoz, hogy működjön, vagy legalább döcögjön. Abszolút pozitív hozománya volt viszont, hogy sokat keresgéltem a karakterek után kutatva, mert szerettem volna róluk többet megtudni, mint amit Gornichec átadott.

Az én szívemet ugyan nem dobogatta meg a könyv, de nagyon sok olvasóét igen, IDE kattintva olvashatsz róla több ajánlót. Érdemes, mert ahogy a mellékelt ábra mutatja, attól, hogy nekem nem tetszett, nagyon sokan szerették ezt a könyvet.

Köszönöm a kötetet az Agave Kiadónak, IDE kattintva meg is rendelheted!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, Youtube-on vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu

---