A sci-fi szabad műfaj, minden belefér – interjú Sáfár Sándor íróval

Buszsofőr, számítógépes játékot programoz, amatőr csillagász és emelett science fiction regényt írt. Sáfár Sándor ráadásul birtokában van egy már-már múzeumba illő számítástechnikai gyűjteménynek, nem véletlenül fontolgatja kiállításukat.
A Kirrda szerzőjével, Sáfár Sándor íróval beszélgettem.

Az első regényed a Kirrda nemrégiben jelent meg az Underground kiadónál. Mesélj egy kicsit a történetről! Kezdheted akár a címmel is: mit takar, miért ezt választottad?

A 90-es évek legvégén olvastam Carl Sagan: Kapcsolat című művét, ami nagyon tetszett. Mivel egyébként is minden tisztelem az övé volt (szerintem neki köszönhetjük, hogy a tudomány eljutott az átlagemberekhez a médián keresztül), így faltam a könyvet. Persze amúgy is rajongtam a sci-fiért, de ez valami más volt. A fantasztikum ellenére realisztikus, elképzelhető történetet dolgozott fel.

Szinte azonnal megfogant bennem a gondolat, hogy milyen érdekes lenne megtapasztalni egy kapcsolatfelvételt a másik oldalról is. Akkor úgy voltam, vele, hogy majd valaki biztos megírja. Végül mégsem írta meg senki. Legalábbis én nem akadtam olyan kiadványra, ami konkrétan a Föld népével való kapcsolatfelvételt dolgozta volna fel.

Továbbra is játszottam a gondolattal, hogy meg kellene próbálni. Folyamatos vitában álltam magammal: hisz nem, hogy író nem vagyok, még a helyesírásom is botrányos. Aztán 2019 tavaszán egy végtelenségnek tűnő várakozás közben előkaptam a telefonom és leírtam, hogy KIRRDA. Nagyjából húsz oldalt írtam még le hirtelen, és magam is meglepődtem, mert ott jártam a kirrdaiak közt! Maga Kirrda szó egyszerűen csak jól hangzott. Nem akartam már létező nevet felhasználni.

Mennyire nehéz ma Magyarországon kezdő íróként kiadót találni? Mennyi vér és verejték van abban, hogy a könyved fizikai formát öltött?

Borzaszó nehéz! Ismeretlenül és üres zsebbel mindenképpen. Mint minden szektorban, itt is érvényes, hogy pénzzel bármit el lehet érni. Eltekintve néhány valódi tehetség sikerétől, “bestseller” író lehet bárki, aki meg tudja vásárolni a propagandát hozzá. Én nem tudtam. Sőt még szakembereket sem tudtam megfizetni, mindent a barátaim segítségével készítettem: a szöveg javítását, szerkesztését és a többit. Szégyen vagy nem, ez van.

Mindenesetre elkészült a kézirat. A vázlatát több tucat kiadóhoz juttattam el, a legtöbbjük még csak válaszra sem méltatott. Már épp ott tartottam, hogy feladom az egészet, amikor 2020 tavaszán megkerestek az Underground kiadótól és vállalták a gondozást. Aláírtuk a papírokat, befizettem az induló költségeket, aztán jött a COVID, aminek következtében elvesztettem a munkám nagy részét. Megpróbáltam visszamondani a szerződést, de már nem volt rá lehetőség. Nem volt visszaút.

Végül egy szerződésmódosítás után, kis példányszámban mégis kézbe vehettem a regényem. Egy évvel az első karakter után végre megjelent a Kirrda. Rengeteget köszönhetek Nemec Mariannak, aki eldöntötte, hogy írót farag belőlem. Nagyon sokat tanultam tőle. Mint ahogy sok jó tanácsot kaptam Dóró Sándor költőtől és John Cure írótól is.

Ha jól tudom, már dolgozol a második részen. Mikor van időd írással foglalkozni? Mi inspirál a munka közben?

Igen, jól tudod. Valójában már a Kirrda írásakor is dolgoztam a NITO alapjain. A Kirrda szívből jött. Nem készítettem előzetesen se vázlatot, se karaktereket. Írtam, ahogy láttam a lelki szemeim előtt. Utólag már láttam, hogy hiba volt. A NITO sokkal kidolgozottabb, ráadásul ezt már számítógépen írtam, míg a Kirrdát telefonon. A Kirrda esetében több helyen is érezhető volt, hogy elegem lett a mobilon való pötyögésből. Ezt orvosolandó, teljesen újraírtam. Átfogalmaztam a hibás vagy kétértelmű mondatokat és dialógusokat.

Az általános vélekedés szerint az olvasás javítja a helyesírást. Na, nálam ez nem nagyon vált be, bár sokat fejlődtem. Vizuális típus vagyok, így amikor egy történet magával ragad, eltűnnek a betűk és a szavak, egyszerűen csak pörög a film a szemem előtt. Még a stílus sem számít. Ez írás közben is előjön. Pár sor után benne élek a történetemben, a karaktereim közt járok.
Buszvezetőként dolgozom, így naponta többször vannak hosszabb-rövidebb pihenőim, ilyenkor szoktam vázlatot írni, kutatómunkát végezni vagy épp a közösségi oldalakon népszerűsíteni magam.

Sci-fit írni hatalmas kihívás, számtalan irányzata, csodája és buktatója van. Miért épp ez a műfaj került közel hozzád? Mikor találkoztál vele először?

Az én véleményem szerint a sci-fi szabad műfaj, minden belefér; lehet realisztikus, de a valóságtól teljesen elrugaszkodott is. Csak jó képzelőerő kell hozzá, annak pedig nem vagyok híján. Csernai Zoltán: A tollaskígyó utolsó visszatérése című könyvben találkoztam először a sci-fi műfajával. Persze TV-ben, mesékben, mint a Mikrobi már egész kisgyerek korom óta jelen volt az életemben, de önálló olvasmányként az volt az első.

Sok nagy öreget szokás emlegetni, ha szóba kerül a tudományos fantasztikum, akik mind a mai napig hatással vannak a zsánerre: Asimov, Bradbury, Dick, és persze a magyarok se maradjanak ki, Zsoldos, Lengyel és társaik. Neked ki áll a legközelebb a szívedhez a klasszikusok közül?

Külföldiek közül, Asimov, H.G. Wells, Orwell és persze Carl Sagan. Hazaiak közül, Csernai a legjobb, pláne a Tollaskígyó trilógiával, ami valójában quadrológia. Ezt csak a közelmúltban tudtam meg, és sajnos azóta sem sikerült megszereznem. Majd őt követik Nemere, Lörincz L László és még sokan mások. Feltétlenül meg kell említenem egy írót, Dancs Imrét, aki sajnos nem vált ismertté, de sokban hozzájárult ahhoz, hogy eljussak idáig. Ő írta a Programozó című regényt, ami egy kiváló töténet egy igazán sajátos világban. Miután Kínából(!) megrendeltem a magyar nyelvű ebook-ot és elolvastam, annyira megtetszett, hogy nem nyugodtam, amíg nem sikerült személyesen is felvennem vele a kapcsolatot. Azóta is jóban vagyunk, és hálás vagyok neki a jótanácsokért.

A sci-fi rengeteg területen van jelen; betört a játékpiacra, képregények, regények, filmek és sorozatok tömkelegei közül választhatunk. A könyves világon kívül van másik, amiben szívesen mártózol meg?

A sci-fi szinte egyidős a modernkori irodalommal. A legjobb tudomásom szerint, Johannes Kepler: Álom (posthumus mű a holdbéli csillagászatról) című, 1634-ben íródott műve volt az első dokumentált sci-fi. Ugyanígy jelen van a kezdetektől a képregényes világban is, elég csak a mindenki által ismert Supermant vagy a Batmant említeni. Természetesen a számítógépeket sem kerülte el a műfaj. A teljesség igénye nélkül említem a Galaga, az Asteroids és a Pac-Man játékokat. Nem is beszélve a napjainkban annyira népszerű, igazán valósághű játékokról, mint például az Assasin’s Creed vagy a Star Wars sorozat.

Az én kapcsolatom a számítógépes játékokkal meglehetősen sajátos. Még a 80-as évek derekán hozzájutottam egy akkor már elavultnak számító ZX81 számítógép alaplapjához. Magam készítettem hozzá billentyűzetet kartonpapírból és alufóliából, majd ezen a gépen megtanultam a programozás alapjait. Hogy miért? Mert akkor nem volt internet, és nem tudtam hozzájutni programokhoz, játékokhoz. Viszont volt könyvtár, és voltak ehhez a géphez ismertető, oktató könyvek. Addig olvastam őket, míg meg nem tanultam a fortélyait. Persze ez a tudás a mai, modern gépeken nem sokat ér, de én büszke vagyok rá.

Nagyjából tíz éve kezdtem el gyűjteni a régi, klasszikus számítógépeket. Mára egész jelentős arzenállá álltak össze. Álmodozom egy múzeum nyitásáról is. A gyűjtés kapcsán újra kedvet kaptam a kódoláshoz, már több mint tíz éve írok egy ugrálós játékot. Tulajdonképp készen van, már csak a pályák megszerkesztése hiányzik, de jelenleg regényírás előbbre való.
Megjegyzem, ennek a retró játékkészítésnek is komoly kultusza van külföldön. Több tucat megrendelést kaptam, főleg az USA-ból, ha készítek díszdobozos változatot belőle!

Sokszor hallottunk már olyan történeteket, hogy valaki egy könyv miatt ragadt fent a buszon vagy a vonaton. De a másik oldal ritkábban nyilatkozik: autóbuszvezetőként mennyire van időd útközben vagy a szünetekben álmodozni?

Útközben inkább az útra figyelek, bár megesik, hogy az ingerszegény időkben elkalandozok. Tudom, nem volna szabad, de a gondolatoknak nehéz parancsolni. Sokszor van fél óra, egy óra pihenőm, ami igazából semmire se elég, unatkozni viszont sok. Ilyenkor jöhetnek a vázlatok, jegyzetek, interjúk.
Említettem, hogy a Kirrda telefonon készült. Na, azt pont ezekben a pihenőkben írtam meg. De most már csak számítógépen írok.

Az éjszakai égbolt szeretete talán nem is annyira meglepő, ha sci-fi íróról beszélünk. Gyerekként egy általad épített távcsővel vizsgáltad az eget, és ez a szenvedély kitartott mostanáig. Van kedvenc vizsgálati területed, amihez újra és újra visszatérsz?

Az egykori általános iskolai osztályfőnököm fertőzött meg a csillagászattal negyedikes koromban. Akkoriban nem lehetett minden utcasarkon távcsövet kapni, és amúgy is megfizethetetlenek voltak, ezért az ő segítségével építettem egyet magamnak. A következő négy évben minden éjjel, amikor tiszta volt az ég, kint ültem. Még a téli fagyokban is.
Nappal meg az ezzel kapcsolatos könyveket bújtam. Megtanultam a számomra megfigyelhető objektumok adatait, helyzetét, jókora lexikális tudást halmozva fel.

Aztán több évtizedes kihagyás következett. Az utóbbi néhány évben kezdtem újra foglalkozni a csillagászattal. Az eltelt idő során sok minden változott. Fillérekért lehet egész jó távcsöveket kapni, akár számítógépvezérléssel is. Most nekem is hasonló van, szükségét is érzem, hisz gyakorlatilag mindent elfelejtettem mára. De a Jupiter és a Szaturnusz örök kedvenc, mindig lenyűgöznek. A mélyég objektumok közül pedig az Orion köd (M43), az Androméda galaxis (M31) és a Fiastyúk (M45).

Ha valakit ámulatba ejtenek a csillagok, mit tanácsolsz, hogy fogjon a tanulmányozásába?

Ha csak pusztán időnként bele szeretne kukkantani valaki egy távcsőbe, vagy nincs ideje, türelme megtanulni a fortélyokat, akkor mindenképp a számítógép vezérlésűek (GO-TO) az előnyösebbek. Használtan már százezer környékén beszerezhetőek.

Ám ha igazán ínyenc az illető, akkor érdemes egy klasszikus csillagtérképpel kezdeni. Miután megtanulta használni, bármilyen távcsővel kimehet az éjszakai égbolt alá. Nagyon szép hobbi. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Milyen terveid vannak az elkövetkezőkre? További Kirrda részek, esetleg belevágsz valami másba?

A Kirrda kapni fog még egy előzmény részt, azután elengedem. Viszont számítok rá, hogy lesz, aki szívesen csatlakozik az alaptörténethez. Máris van egy hölgy, aki dolgozik egy folytatáson. Szívesen fogadok jelentkezőket, és örömmel veszem, ha segítenek kialakítani egy univerzumot a Kirrda köré.

Amikor a folytatást (NITO, az új otthon) írtam, szándékosan hagytam benne olyan utalásokat, amikre lehet építeni. Ezt a trükköt már a Kirrda esetében is alkalmaztam. Rendhagyó szerkezetben írtam, vagyis írtuk. Megismerkedtem Fazekas Lászlóval – akit ma már barátomnak mondhatok – egy távcső vásárlás kapcsán. Mint kiderült, ő is rendelkezik némi írói vénával, így gyorsan össze is barátkoztunk. Ekkor jártam körülbelül a Kirrda felénél. Beszélgettünk a lehetséges folytatásról, vagyis a kibővítéséről, mert a vázlat már kész volt.

Megszületett az ötlet, hogy írjon egy Földön játszódó folytatást.
Jól kitalált történet, tökéletesen illeszkedik az enyémhez.
Tehát a cselekmény az első szakaszban két helyszínen játszódik. Az enyém az űrhajó fedélzetén, ahogy száguldanak a Föld felé. A Lacié pedig eközben a Földön, amit egy vakcina okozta járvány leigázott. A két szál nagyjából a könyv kétharmadánál találkozik, amikor a kirrdaiak megérkeznek.
A közös részeknél azonos cselekmények és dialógusok jellemzik mindkét könyvet. Szerintem baromi jók lettek, de persze majd a közvélemény eldönti.

Ha bárki kedvet kapott, az alábbiakra keresnék vállalkozó szellemű írókat:

• egy romantikus történet ami két azonos nemű földönkívüli kapcsolatát mutatja be
• egy az űrhajón történt gyilkosság nyomozását feldolgozó történet
• egy a Földet programozható nano-robotokkal megfertőző hacker csapat történet
• végül pedig egy idegen faj inváziója, akik le akarják igázni a Földet, és a már összefogott kirrdaiak és földiek közös erővel mentik meg a bolygót

Jelenleg több anyagon is dolgozom. Elsősorban gyerekeknek szeretnék kiadni két ismeretterjesztő könyvet: egyet a csillagászatról és egyet a programozásról. Talán később másról is, de most még csak ezek készülnek.
Ezután pedig akarok írni egy motiváló könyvet. És itt álljunk is meg egy pillanatra! Tudom, ezernyi létezik, és egyesek szerint rosszabbnál rosszabbak. Az én véleményem azonban az, hogy ha már valaki megvette é elolvasta bármelyiket is, akkor mindegy, hogy jó vagy nem. A vásárló viszont megtette az első és legfontosabb lépést a sikere érdekében. AKARTA!
És innen indul minden.

Próbálok ebben a témában is kissé rendhagyóbbat alkotni.
A saját önbizalmamból fakadó lendületemet szeretném átadni az embereknek. Elmondani nekik, hogy hogyan higgyenek magukban. Persze ez még nem egyedi, viszont én elsősorban alkotásra szeretném buzdítani őket, nem pedig a pénzügyi függetlenségre.
Tudom, ez kényes téma. Épp a minap olvastam az egyik írótársunk posztját ezzel kapcsolatban. Azt írta, hogy csak papírfecniket árulnak valós tartalom nélkül. Részben igaza van. Viszont, ha azt nézzük, akkor az összes író papírfecniket árul. Pláne a sci-fi vagy a fantasy műfajában, hisz ezekben sincs valós tartalom. Csak a szerző munkája. Az viszont benne van a motivációs könyvekben is.
Szóval meglátjuk, hogy mi lesz belőle; hanganyagot és előadásokat is ki akarok dolgozni melléjük. Persze ezek távlatok.

Hol találkozhatunk még veled?

Van egy csoportom Határtalan Alkotások néven. Nagyon szívesen várok mindenkit, legyen akár alkotó vagy fogyasztó. Ezen túl pedig van egy Összefogás Alkotói csoportom is, ahol egy közös könyvet próbáltunk kalap alá hozni nagyon eltérő formában, majd a bevételt egy civil szervezeten keresztül eljuttatni egy fiatal tehetség megsegítésére. Az utóbbi időben nem tudtam kellő mértéken foglalkozni velük sajnos. Lelkileg is megviseltek a korlátozások, és az írás is elvitte az időm.

Ám hamarosan eljön ezek ideje is, és felébresztem őket a mélyálomból. Bár a Határtalan Alkotások azért döcög valamelyest, hála a segítőknek. De a másik most alszik. Ja és még egy mobilos asztrofotós csoportom is van. Hát most ők is alszanak.

Sáfár Sándor munkásságát követhetitek Facebook oldalán.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

---

A képek Sáfár Sándor bocsátotta rendelkezésemre.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu

---