William Gibson: Neuromancer
Könyvértékelések

Neuromancer – Gibson mentális science fiction legója

A mátrix bekebelez. A mátrix szabaddá tesz. Case azonban elköveti a legnagyobb hibát, amit tolvaj elkövethet: megrövidíti a megbízóját. Pedig ez sosem kifizetődő. Case neurális rendszerét tönkreteszik, örökre kizárva őt a virtuális térből. Bennreked a hús börtönében, az életéért egy fűszálat sem tenne többé keresztbe. Ekkor lép a színre Armitage, egy titokzatos megbízó, aki egy elvégzendő munkáért cserébe gyógyulással kecsegteti. Egyetlen küldetésre van a megváltás.

A tudományos fantasztikum rajongói sokat köszönhetnek William Gibson különleges látásmódjának, akit bár a számítógép, mint fizikai eszköz olyannyira nem mozgatott meg, hogy alkotásait egy közel ötvenéves írógépen írta, a mögöttes mesterséges intelligencia már annál inkább megpörgette a fantáziáját. 1984-ben megjelent első regénye, a Neuromancer három rangos díjat is besepert (Hugo-, Nebula és Philip K. Dick díj), és ez talán nem is következhetett volna be, ha nem nyitotta volna meg a virtuális valóság kapuját a sci-fi közösségnek: megszületett a mátrix.

William Gibson - Neuromancer

Könyv: William Gibson: Neuromancer
Eredeti cím: Neuromancer
Fordító: Farkas Veronika
Borító: Hegyi Péter
Sorozat: Sprawl-trilógia 1.
Kiadó: Agave Könyvek
Első megjelenés: 1984
Oldalszám: 320
Műfaj: science fiction, cyberpunk

Fülszöveg:

A ​kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője adásszünet idején.

Ezzel a mondattal kezdődik minden idők egyik legjobb science fiction regénye, aminél pontosabban semmi sem jósolta meg a jövőt. William Gibson 1984-ben megjelent, Hugo-, Nebula és Philip K. Dick-díjakkal kitüntetett műve a cyberpunk műfaj alapköve, hatása mindmáig tetten érhető filmekben, zenékben, videojátékokban és más kortárs művészeti alkotásokban. Ráadásul itt találkozhatunk először a mátrixszal, azzal a globális konszenzuális-hallucinációval, ami a cybertér minden egyes adatbájtját megtestesíti, és ami alapjául szolgált a tizenöt évvel későbbi, azonos című kultikus film világának.
Case volt a legjobb adattolvaj a mátrixban, egészen addig, amíg el nem követte a klasszikus hibát – lopott a megbízióitól, akik büntetésként megmérgezték az idegrendszerét, örökre száműzve őt a cybertérből. Most azonban egy rejtélyes, magát Armitage-nak nevező alak a megváltást ígéri neki: a teljes gyógyulást, ha Case elvállal egy munkát egy felmérhetetlenül erős mesterséges intelligencia ellen, ami Föld körüli pályán kering a baljós Tessier-Ashpool klán szolgálatában. Egy legendás adattolvaj lementett emlékezetével és egy utcai szamuráj védelmében Case útra kel mind a való világban, mind a mátrixban, a többi pedig már, ahogy mondani szokás: science fiction történelem.
Az olvasó új fordításban tartja kezében a könyvet, mely Gibson exkluzív utószava mellett Jack Womack Valami sötét gödör című esszéjét is tartalmazza.


“Időt vásárolnak maguknak, hogy szakácskönyveket írjanak, meg ilyenek, de abban a pillanatban, úgy értem, nanoszekundumban, hogy valamelyik kitalálja, hogy válhat okosabbá, a Turing letörli.”


Gibson életművét böngészve az első dolog, ami feltűnt, hogy atyaég, ez az ember imád trilógiákat írni (Sprawl-trilógia, Híd-trilógia, Blue Ant trilógia). Második gondolatra pedig azonnal bosszankodni kezdtem: vajon miért kerültek el eddig a művei, amikor egyértelműen látszik, hogy a nyolcvanas, kilencvenes évek egyik jelentőségteljes sci-fi íróját mellőztem mostanáig? A Neuromancer első ízben 1992-ben jelent meg magyarul Neurománc címmel, az Agave Könyvek azonban gondolt egy nagyot (imádom az ilyen gondolataikat) és Farkas Veronika új fordításában elhozta nekünk Gibson Sprawl-trilógiáját, ráadásként Hegyi Péter igen pofás borítókba öltöztette őket. És amikor azt írom, hogy igen pofás, azt értsétek úgy, hogy mióta megérkeztek és beköltöztek a polcomra, borítóval kifelé tárolom őket, hogy ahányszor csak feléjük nézek, gyönyörködhessek bennük.

A Neuromancer hangulatában jelen van Philip K. Dick különleges stílusa és világépítése, de nekem, mint új generációs sci-fi rajongónak teljes mértékben Mátrix utánérzésem volt. Nehéz ilyenkor összeegyeztetni, hogy valójában nem a film volt hatással a könyvre, hanem bizony a film építkezett Gibson munkásságából, csak én nem a megfelelő sorrendben ismertem meg őket. A Sprawl-trilógia bizonyos elemei olyannyira beépültek a zsánerbe és az alkotók képzeletébe, hogy lépten-nyomon tetten érhetjük utóhatásait. Nagyon izgalmas élmény volt többek között azt felismerni, hogy az aktuálisan játszott játékom, a Remember me pontosan a Neuromancer koncepciójára épít. Szeretek ilyenkor leásni a dolgok aljára és felfedezni, mi mindent képes elindítani egyetlen ember, milyen rezgéseket kelt a kreatív elmékben, legyenek ők írók, filmes szakemberek vagy éppen a számítógépes játékok világában alkotók.

A Sprawl világában a valóságos, kézzel fogható valóság mellett létezik egy cybertér is, a mátrix. Ez tökéletes megélhetési lehetőséget kínál Casenek, az adattolvajnak, aki élete nagy részét ebben a virtuális világban tölti. Pontosabban töltötte egészen addig, amíg egy ballépése folyományaként megbízója tönkreteszi neurális pályájának azt a részét, ami lehetővé teszi a mátrixba való belépést. Case teljesen kiég, fásultan rója az utcákat, bárokat, saját testébe zárva próbálja folytatni életét. Ekkor lép a színre egy rejtélyes fickó, Armitage, aki munkát ígér neki, fizetség gyanánt pedig a gyógyulást. Case, bár az elvégzendő feladat finoman szólva is homályos, természetesen igen mond. Hogy is mondhatna nemet?

Kezdetét veszi tehát a fizikai és virtuális térben való kalandozás, Case segítőivel próbál helytállni, mert bár az alkunak ez nem volt része, sikertelen teljesítés esetén visszakerül a nulla pontba, azaz ismételten képtelen lesz felcsatlakozni a cybertérre. Azért ez elég príma motivációt ad neki ahhoz, hogy akármi is történjék, fejét leszegve folytassa útját, különös társaival az oldalán.


Sosem szerettem az egyszerű megoldásokat, ha valamit kurva bonyolultan is lehet csinálni


A karaktereken nincs akkora hangúly, mint amit szeretek, van viszont más hatalmas erőssége a regénynek: a világépítés. De azért ne menjünk el a mindezek ellenére nagyon izgalmas szereplők mellett, akiket Gibson mozgat a Neuromancer világában: az abszolút kedvencem Molly, a testmódosításokon átesett testőr, a “Lépdelő borotva”. Igazi badass karakter, aki ereje utolsó morzsájáig harcolni fog, és még azután is. De itt vannak a zioni gandzsás srácok a maguk lazaságával, mégis tökösségével vagy mondhatnám a mesterséges intelligenciát is, aki félelmetes befolyással bír és úgy mozgatja a szálakat, mint egy halálos óriáspók a hálójában. És persze ki ne hagyjam Sprawl világának legzseniálisabb, ám sajnálatos módon halott adattolvaját, Dixie-t se, aki még így is mindent megtesz az akció sikerességének érdekében. Felsorolhatnám az összes szereplőt, mert hiába nincs őrületesen részletes karakterépítés, valahogy mégis mindannyiuk nagyon kreatív és tökéletesen passzol a szerepéhez.

A Sprawl-trilógia első kötete tipikusan az a regény, amibe ha beleszoksz, ha rájössz a nyitjára, akkor abszolút letehetetlen, de nem fogok hazudni, a Neuromancer nem könnyű olvasmány. Azt a vonalat képviseli, ahol az író nem segít neked, bár írjuk jóvá neki, hogy nem is hátráltat. Többek között Sapkowski írta hasonlóan a Vaják sorozatát: minden tényt átad, csak éppen nem magyarázza el, hogy kellene összepászítanod a megkapott darabokat, hogy abból felépüljön egy teljes világ.

Mentális legó, ahol érzed, hogy mindennek megvan a helye, össze kell, hogy passzoljanak, csak éppen nem kaptál se használati útmutatót, se térképet hozzá. Az első száz oldalt azzal töltöttem, hogy minden a helyére kerüljön, és ez többé kevésbé sikerült is. Hatalmas élmény, amikor meglátod a teljes képet, helyrecsusszannak az utolsó elemek és két lépés távolságból megpillantasz egy elképesztően tágas, izgalmas új világot. Ez az én fejemben a Blade Runner 2049 világához hasonlított leginkább, bár az, hogy ez valakinek kedvel csinál az olvasáshoz, vagy éppen eltántorítja tőle, már személyes preferencia kérdése. Egy biztos, én már szemezek a második résszel!

Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak, az oldalukon bele is lapozhatsz!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Felhasznált források: Galaktika Magazin

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük