Count Zero – második túra Gibson cyberpunk világába

Egy zsoldos, egy műértő és egy kezdő adattolvaj. Látszólag semmilyen kapcsolódási pontjuk nincs, az életük egészen más mederben folyik. Valószínűleg soha nem találkoznának, ha nem épp Gibson remek írói fantáziája szabná számukra az utat, mely végén Turner, Marly és Bobby kalandjai összefutnak. Parádés történetvezetés és kissé elborult természetfölötti szálak jellemzik a Sprawl-trilógia második részét, a Count Zero világát.

Az 1984-ben megjelent, majd 2021-ben újrafordításban napvilágott látott Neuromancer olvasása után fel sem merülhetett, hogy ne folytatódjanak a Sprawl világába tett utazásaim. A Count Zero 1986-ban jelent meg (még mindig a születésem előtt), hogy egy, az első látásra a Neuromancer kalandjaihoz csak lazán kapcsolódó második részként varázsolja el az olvasókat. A tavalyi év egyik utolsó nagy dobása volt az Agave Könyvek részéről, hogy kihozta a teljes trilógiát csodás új köntösben – amik előtt nem tudok elégszer fejet hajtani -, ami díszdobozos kiadásban is elérhető volt az igazi ínyenceknek. Nagy elvárásokkal ültem neki a Count Zero olvasásának, arra várva, hogy a kanapém kényelméből újra elutazhassak Gibson kegyetlenül izgalmas cyberpunk világába.

Fülszöveg:

COUNT ​ZERO INTERRUPT –
Megszakítás esetén
A számláló visszaállítása nullára.

Turner zsoldosként szolgál nagyvállalatokat. Legújabb küldetése egy vezető fejlesztő kimenekítéséről szól, aki a konkurenciához állna át, ráadásul a birtokában van egy biochip, ami alapjaiban változtatná meg a világot. A művelet azonban minden álcázás ellenére sokak érdeklődését felkelti, ráadásul néhányuk már emberi léptékkel felfoghatatlannak tűnik.
Eközben Bobby Newmark, a magát a cybertérben Count Zerónak nevező, kisstílű adattolvaj nincs felkészülve arra, hogy a mátrixra milyen hatással lesz a tervezett kimenekítés. Vérdíjjal a fején, vudu istenekkel a nyomában csak életben szeretne maradni. Aztán találkozik az angyalokkal, és minden a feje tetejére áll.
William Gibson folytatása a Neuromancerhez látványos és egyben profetikus világábrázolásával, különleges stílusával és nagyszerű szereplőivel méltó módon gondolja tovább a kultikus előd témáit, feltevéseit. A Count Zero egyben kiindulópontja is annak, hogy a természetfeletti miért és hogyan keveredhet a cyberpunkkal. Az olvasó új fordításban tartja a kezében a könyvet.

---

“Amikor az ember a művészet nevű misztériummal találkozik, néha jobb gyermekként megközelíteni. A gyerekek olyasmit is meglátnak, ami a szakértő szem számára túl evidens, túl nyilvánvaló.”

---

Körülbelül hét-nyolc évvel járunk az első rész eseményei után. A hely nem sokat változott, a régi szereplőknek viszont nyoma sincs. A nagyvállalatok áthálózzák Sprawl világát, felbonthatatlan szerződésekkel tartva maguknál a legzseniálisabb munkaerőket. Ez szükségszerűen hordozza magában az olyan zsoldosok megjelenését, mint Turner. Az ő munkája nem életbiztosítás, vagy legalábbis nem a sajátjáé. A világ vezető cégei veszik igénybe az általa nyújtott szolgáltatást: szerezze meg számukra a legkiválóbb szakembereket. Elképesztő szervezés és precizitás szükséges mindehhez, Turner nem kíméli magát, sokszor billegett már a sír szélén egy-egy bevetés után, ám mindeddig sikerült túlélnie valahogy. Legutóbb éppen csak hogy. A mostani megbízás sem tűnik épp sétagaloppnak; egy vezető fejlesztő, Christopher Mitchell várja a kiemelését az egyik legnagyobb vállalattól a Maas Biolabstől. A helyzetet csak bonyolítja, hogy egy olyan biochip van a birtokában, ami alapjánban változtathatja meg a világot és a technológiát.

Marly élete romokban hever, miután a szerelme csúnyán átvágta a palánkon. Nem elég, hogy érzelmileg kifacsarta, még szakmailag is teljes mértékben hiteltelenné tette, amikor a segítségével próbált elpasszolni egy hamisítványt. Marly a legmélyebb bugyrokat járja, amikor utoléri Josef Virek, a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embere. Virek olyan ajánlatot tesz neki, amit totális őrültség lenne visszautasítani: fel kell kutassa a titokzatos, dobozokat alkotó művészt, amihez totális támogatottságot élvez. Hamar ráébred azonban, hogy mégsem valódi tündérmesébe csöppent, a máz gyorsan repedezni kezd a tökélesnek tűnő megbízás burkán, Marly pedig valami sokkal jelentősebb kellős közepén találja magát.

Bobby egy igazi balfék. Kezdő adattolvajként próbál lavírozni a mátrixban, de nagyon hamar megüti a bokáját és csak a különös jelenésnek, angyalszerű látomásnak köszönheti, hogy megúszta a legutóbbi kalandját. Hamarosan menekülnie kell, hirtelen bekerül a nagyágyúk közé. Nagyon apró porszem a gépezetben, mégis érzehető, hogy valami jelentősége lesz a magát Count Zeronak hívó srácnak és nem csak azért gondoljuk ezt, mert a kötet az ő nevét viseli cím gyanánt.

Ez a három cselekményszál látszólag olyan távol van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, vagy ha stílszerű akarok lenni, mint a Sprawl világa a Micimackótól, valami halovány sejtelem mégis azt mondatta velem, hogy Gibson majd tesz róla, hogy közel hozza őket egymáshoz. Érdekes volt visszacsöppenni a Neuromancerben megismert világba, ami ismerős volt, de mégsem ugyanaz. Ez nálam valami fura, kódolt beállítás lehet, de nagyjából a regény harmadára volt szükségem ahhoz, hogy belesüppedjek a történetbe, hogy újra átvegyem a hangulatát és elkezdjem átláni, ki-kivel van, vagy éppen kivel nincs. Nem kell teljes mértékben az ismert szereplők nélkül lavíroznunk, Gibson szép lassan visszavezet párat, akiket kedve lenne az embernek hátbaveregetni és meghívni egy pofa sörre, hogy de jó, hát ti is itt vagyok, rég láttalak titeket srácok. De persze sose tennék ilyet, mert hamarabb veszíteném el a karom, mint hogy azt mondhassam cybertér.

---

“-A Sprawl trükkös egy hely, kisöreg. A dolgok ott nagyon ritkán azok, aminek látszanak.“

---

A Count Zero pontosan azt adta, amit vártam tőle, sőt talán egy kicsit még többet is. Izgalmas volt a váltott szemszög, és az, ahogy ez a három szál elkezd eleinte csak vékony, majd egyre vastagabb szálakkal kötődni egymáshoz, hogy a végén egy kerek egészben forrjanak össze. Nehéz eldönteni, hogy a Neuromancer vagy ez adott-e többet: előbbi az új világ izgalmát és egy sodró történetet hozta magával, míg a Count Zero a visszatérés örömét és valamivel árnyaltabb karaktereket kínált, akik közül egyértelműen Marly volt a kedvencem, minden ordas hibájával együtt. De az igazsághoz tartozik, hogy Bobbynak is megvolt a maga naiv, esetlen bája, és Turner élete tragédiája is mélyen érintett. Ha jobban belegondolok, talán nem is fontos, hogy olyan nagyszabású jelzőket használjak, mint a: kedvenc. Mert Gibson bizonyos távolságtartással mozgatja a szereplőit, sosem kerülünk igazán közel hozzájuk, mégis tudnak hatással lenni, jobban, mint a Neuromancer karakterei.

A megjelenő vudu, mint a misztikus szál egyszerre volt nagyon különös húzás Gibsontól és teljesen logikus. A Sprawl sokrétű világában – előzetes gondolataimmal ellentétben -, simán megfér ez a típusú természetfeletti vonal, jól illeszkedett a történethez, egy pillanatig sem volt olyan érzésem, hogy túl sok, vagy oda nem illő lenne. Sőt mi több, egy nagyon izgalmas hangulatot vitt a Count Zero egyébként sem éppen unalmas világába. Well done, Mr Gibson, well done!

Olvasás során végig az járt a fejemben, mennyire zseniális lenne, ha az 1988-ban megjelent (végre valahára megszülettem) videójáték után, valaki újra felkarolná a Sprawl világát és egy, a Mass Effect játékmenetéhez hasonló akció-kalandjátékot kreálna belőle. Aztán egy nem is túl alapos keresés után rá kellett jönnöm, hogy készül egy FPS akciójáték The Sprawl néven. Kíváncssian várom, bár sajnálom, hogy belső nézetes, ezeket a játékokat nem tudom igazán élvezni az úgynevezett light simulator sickness miatt.

Ami a harmadik részt illeti, természetesen a Mona Lisa Overdrive is nagyon hamar sorra fog kerülni, hogy aztán a teljes, olvasott sorozat megkaphassa a megérdemelten kitüntetett helyét – a záró résznek megelőlegezem a pirospontot – a science fiction polcomon.

Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak, az oldalukon bele is lapozhatsz!

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu

---