Addie LaRue láthatatlan élete – a lány, aki ott sem volt

Addie LaRue, a lány, aki úgy éli át az évszázadok viharait, hogy senki sem emlékszik rá. Történelmi vászon előtt játszódó urban fantasy, ördögi romantikus történet vagy valami egészen más? Kell egyáltalán választani? V. E. Schwab legújabb magyarul megjelent regénye, Az Addie LaRue láthatatlan élete újra megnyitotta előttem a szórakoztató irodalom ajtaját, én pedig széles mosollyal léptem át a küszöböt.

V. E. Schwab, avagy Victoria Schwab, amerikai írónő 2017-ben varázsolt el először, amikor kézbe vettem az Egy sötétebb mágia sorozatot. A trilógiát nagyon hamar elolvastam, nagyon szerettem ezt a sötét, kegyetlen világot, a nem kímélt szereplőket, a történetvezetést. Amikor megláttam, hogy egy különös francia lány történetét írja, valamiért azonnal éreztem, hogy ezt a könyvet, ha nem jelenik meg magyarul, angolul is elolvasom. És hát itt vagyunk, néhány évvel később, az Addie LaRue láthatatlan élete pedig elvarázsolt.

Fülszöveg:

Egy ​élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.
Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.
Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

---

“Odakint sivár és szürke az égbolt, vékony esőköpeny mossa el az épületeket. Az ilyen napok arra hivatottak, hogy az ember egy bögre teával a kezében olvassa a kedvenc könyvét a kandallóban ropogó tűz mellett.”

---

A könyvhéten azt terveztem, hogy csak kortárs magyar írók könyveit veszem majd meg, főleg azokra pályáztam, amiket dedikáltatni is tudok majd, így Schwab könyve elvileg nem kerülhetett volna a mindent elnyelő, malaclopó táskámba. Egészen szombatig sikerült is tartanom magam és csak óvatos pillantásokat vetettem a Bakos Fanni által készített csodálatos borítóra. De végül, természetesen azon a napon, amikor leginkább le voltam súlyozva a kétmillió könyvvel a hátamon, megvettem. Pár hétig állt a polcon mielőtt sorra tudtam keríteni, akkor viszont nem volt megállás, amikor csak időm engedte, olvastam.

Addie LaRue az ezerhatszázas évek végén születik egy francia kisvárosban, Villon-sur-Sarthe-ban. Szülei házasságot várnak tőle, gyerekeket, dolgosan leélt életet, ám Addie egészen másként gondolkodik. Szabadságra vágyik, élni szeretne, az sem baj, ha következmények nélkül. Esküvője napján pokoli alkut köt a sötétséggel, rosszul megfogalmazott kívánsága miatt ettől a naptól kezdve, senki sem emékszik rá, aki csak egy kis időre is szem elől téveszti a lányt. Végre szabad, de nem pont erre vágyott.

Schwab ismét lenyűgözőt alkotott. Addie ördögi paktuma lejárat nélküli, pontosabban ő határozza meg a végét: amikor már úgy érzi, hogy eleget élt, átadja a lelkét az általa Lucnek keresztelt lénynek. Addie azonban makacsul kitart, néha dacból, néha dühből. Rengeteg mindent él át különös élete során, híres művészekkel találkozik, belegabalyodik háborúkba, férfiakba, nőkbe, egy valami azonban soha sem változik. Nem képes nyomot hagyni maga után: az írott sorai eltűnnek, a nevét nem képes kiejteni, az arca elhalványul mások emlékezetében. Inspirálni viszont képes, így tömérdek művészeti alkotás őrzi mégis Addie esszenciáját. Minden nagyobb fejezet elején olvashatunk ezekről az művekről, ki készítette, milyen körülmények között és mennyit ér. Tetszett ez a megoldás, örültem, hogy legalább ennyi jutott neki.

Addie, egyértelmű okokból képtelen munkát vállalni, lopásra kényszerül. Élete akkor vesz hatalmas fordulatot, amikor betéved egy könyvesboltba, ahonnan simán kisétál egy könyvvel, ám Henry, az eladó fiú a nyomába szegül. A következő találkozásukkor pedig emlékszik rá. Kezdetét veszi kettejük közös kalandja, a vonzódás egyre közelebb viszi őket egymáshoz, hogy egy gyönyörű szerelmi történetben csúcsosodjon ki a regény. Persze soha, semmi sem ilyen egyszerűbb, főként, ha Victoria Schwab világában járunk, így ehhez a sötétségnek, azaz Lucnek is lesz még egy-két szava.

---

“Két szó is elég ahhoz, hogy a feje tetejére állítsa a világot.
Emlékszem rád.”

---

Az Addie LaRue láthatatlan élete semmi perc alatt beszippantja az embert, varázslatosan megkomponált történet. Addie könyvmoly karatkere közel kerül az olvasóhoz, személyes tragédiája pedig egy alapvető ősi emberi félelemre apellál: a kirekesztettségre. Egy ember szociális interakciók nélkül képes ugyan életben maradni, de ennek az életnek a minősége erősen közelít a nagy büdös semmihez. Család, barátok, ismerősök nélkül szinte lehetetlen boldogulni, és azért valljuk be, néha jól tud esni, amikor például a kedvenc kávézónkban már csak annyit kérdeznek, hogy: a szokásosat?

Nem igazán tudok negatívumokat felsorolni, igazából csak két dolog van, ami egy kicsit bosszant a regény kapcsán. Az egyik, hogy az ilyen szerelmi történeteknél engem egyvalami mindig kétkedéssel tölt el: képes lehet-e beleszeretni egy több száz éves tapasztalatokkal rendelkező nő egy huszonéves férfibe. Őrületes szakadék tátonghat kettejük között, Schwab könyvénél azonban valamiért el tudtam tekinteni ettől. A másik pedig az, hogy nagyon szerettem volna kicsit több történelmi eseményt, ahol Addie jelen van, a könyv simán elbírta volna.

Az Addie LaRue láthatatlan élete a fentiek fényében is remek szórakozást nyújt, szerettem olvasni, az utolsó nyolcvan oldalt képtelen voltam otthagyni, muszáj volt együltő helyemben elolvasnom. A könyv adaptációs jogai teljesen érthető módon elkeltek, nagyon kíváncsi vagyok, mikorra valósul majd meg és kiket láthatunk majd a főbb szerepekben.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

---

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu

---