Takács László interjú
Interjúk,  Média

Nem gondolkozok zsánerekben – interjú Takács László íróval

A most induló íróknak nincs könnyű dolga. A telített piacon nem egyszerű megjelenni, ezért sokan magánkiadással kezdenek, és ha szerencséjük van, később eljutnak ahhoz a kiadóhoz, akivel egyezik az elképzelésük, akivel tudják egy irányba húzni az evezőket. Különösen nehéz ez olyan írók esetében, akik nem egy adott műfajon belül alkotnak, szívesen szédelegnek a romantika, a meseregény vagy az írástechnika irányába is. Az alábbi interjúban Takács László alias L. J. Wesley válaszolt a kérdéseimre.

Ki bújik meg az L. J. Wesley álnév mögött? Mivel foglalkozol, amikor nem írsz éppen?

Elég sok mindennel igazából. Alapvetően játékfejlesztő vagyok, saját játékaimmal foglalkozok, de mellette könyveket tördelek, borítót is csinálok, szóval javarészt IT területen mozgok. Nem szoktam unatkozni.

Magánkiadással indultál még 2017-ben, majd még ugyanabban az évben a Mogul kiadónál kötöttél ki. Mesélnél egy kicsit erről? Milyen volt az indulás és mennyivel másabb kiadóval együttműködni?

A ColorComnál kezdtem és gyakorlatilag azért hívták magánkiadónak, mert boltokban nem volt elérhető a könyv. A fő különbség, hogy tudom, amennyiben szükségem van korrektorra, szerkesztőre, akkor a mostani kiadómnál ez már van. Jóval erősebb a szakmai háttér. Az egyik író-blogger találkozón beszéltem a Mogul kiadóval, talán a másodikon vagy a harmadikon, nem emlékszem pontosan, folyamatosan jártam ezekre. A kiadóvezető megkérdezte, hogy nem szeretnék-e írni egy kis pluszt a takkerhoz (Egy űrállomás-takarító naplója – a szerkesztő) és kiadni velük, és hát én meg szerettem volna (nevet).

Az írás mindenkinek mást jelent és másként műveli. Nálad hogy zajlik az alkotómunka? A klasszikus vázlatoló, karakterlapokat készítő író vagy, vagy elvisz a sodrás?

Leginkább leülök és nekiállok írni; készítek jegyzeteket, hogy ne felejtsem el a különböző dolgokat, de nem kezdek el vázlatolni, karakterlapokat készíteni. Ismerem a karaktereimet, tudom, hogy milyenek. Maximum egy A4-es lapnyi a jegyzet, ami egy adott könyvhöz készül. Szerencsére jó a memóriám, inkább megjegyzem a dolgokat. Nem egy könyvet írok egyszerre, mert nem szeretem, hogy ha unalmassá válik az alkotófolyamat.

Milyennek találod a kortárs írókat: összetartás, vagy inkább rivalizálás jellemzi? Vannak még ma is kialakult írói körök, akik összejárnak, amolyan Nyugatos stílusban?

Szerintem a mostani kortárs irodalomban – főleg az én korosztályom -, összetartanak az írók. Elég sokat beszélgetek, elég sok íróval, nem hinném, hogy olyan óriási rivalizálás lenne.

És mi a helyzet a másik oldallal, az olvasókkal? A közösségi média világában az író már nem csak ír, de szinte elvárt a szoros, akár mindennapos kommunikáció az olvasók irányába. Ezt hogy kezeled, hogy éled meg? Mennyire érint érzékenyen a kritika?

Nekem ezzel nincs problémám. Egészen addig, amíg normálisan viszonyulnak hozzám, addig én is így viszonyulok hozzájuk. Szívesen beszélgetek bárkivel. Annyit adok magamból, amennyit én szeretnék, amit nem akarok elárulni, azt megtartom magamnak, de viszonylag nyitott könyv vagyok. A kritikát most már jól kezelem.Régebben, amikor elkezdtem írni, akkor ez nem volt így. Hajlamos voltam kiállni magamért, aztán kiderült, hogy ez nem túl jó stratégia, úgyhogy inkább elengedtem. Elolvasom a kritikát, aztán ha olyat ír, ami jogos, megjegyzem, ha olyat, ami vagdalkozás, azzal nem foglalkozok. Ha magát a könyvet támadják, azt nem veszem személyem elleni támadásnak. Volt már, hogy személyeskedés volt a kritikában, az nem tetszett, de olyankor kértem az eltávolítását, mert nem tartottam korrektnek.

Kik azok az írók, akik hatnak rád, vagy akiket szívesen olvasol kikapcsolódásként?

Az elmúlt évben elég sok magyar írót olvastam: Tomcsik Nórát, M. G. Brownt, Krencz Nórát. Javarészt rámentem arra, hogy hazait olvasok. De nem vagyok kifejezetten az a típus, aki egy írótól akar rengeteget olvasni. Van egy kedvencem, Charles Bukowski, aki nem könnyű figura, de tök jó. Alapvetően azonban mindenevő vagyok.


Egyébként is, megbocsájtani csak egyszer kell. Ha állandóan haragszol, az rengeteg energiádba kerül.

L. J. Wesley: Brooke


Nem horgonyoztál le egy műfaj mellett, írtál már sci-fi paródiát, romantikus történetet, de megjelent egy kreatív írásgyakorlattal foglalkozó munkafüzeted is (Skicc). Volt olyan zsáner, amiben leginkább otthon érezted magad?

Nehéz kérdés. Amikor elkezdek írni egy könyvet, akkor soha nem úgy írom, hogy akkor ez most new adult könyv lesz, vagy bármi más. Van egy ötletem, leírom, aztán kiderül a végén, hogy mi lesz belőle. Nem gondolkozok zsánerekben.

A Stigma című, Facebookos csoportból indult kötetben is megjelent egy novellád, Karma címmel. Miért érezted úgy, hogy szeretnél részt venni ebben a tabudöntögető projektben?

Eredetileg nem akartam rész venni ebben az antológiában, de elég sokan kiléptek a vége felé. Akkor jelezték, hogy milyen témákban keresnek éppen írókat és rájöttem, hogy lenne egy ötletem, szóval arra gondoltam, hogy akkor miért is ne írjam meg. A karma a hajléktalanság témakörében íródott. Nem arra mentem rá, hogy mennyire kell sajnálni a hajléktalanokat, mert én annál gonoszabb vagyok. Inkább arra fókuszáltam, hogy oka volt a főszereplőm hajléktalanságának. Egyébként csak a molyos fogadtatását ismerem, ott elég jó értékeléseket kapott.

Hamarosan érkezik az O.N.S. című new adult kisregényed. Mondanál pár szót róla? Mit takarnak a betűk?

A három betű a one night stand-ből jön, a könyv alcíme is az, hogy Egyéjszakás kaland. Megint sikerült egy olyan témát elkapnom igazából, ami nem annyira egyszerű. Van egy főszereplőnk, Emma, akinek az édesanyja Huntingtonban halt meg, ami azt jelenti, hogy neki is van egy jó ötven százaléka rá, hogy örökölte ezt a betegséget. Ennek következményeként egy kissé kicsapongó életet él. Csak közben jön egy srác, akinek annyira nem tetszik, hogy őt is egyéjszakás kalandnak szeretné tekinteni a lány, úgyhogy megküzd érte. Ez az alaptörténet. A romantika mellett így van egy erős lélektani háttere is. Az eddigieknél is így volt, a Brooke-nál és a 12 első randinál is. Alapvetően rá lehet sütni azt, hogy romantikus regény, de a háttérben mindig voltak elég komoly dolgok.

Melyik könyved ajánlanád valakinek, aki most szeretne megismerkedni a munkásságoddal és miért?

Attól függ, hogy miket szeret olvasni. Ha egy könyvet kell kiemelnem, akkor én mindig a Brooke-ot szoktam, nekem ő a kedvencem. Nem tudom, miért alakult ez így, egyszerűen csak ezt a sztorit érzem leginkább sajátomnak, leginkább közel magamhoz. De egyébként az olvasók is szeretik szerencsére.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Újabb műfajok, vagy van olyan, amihez szeretnél visszatérni?

Talán idén sikerül befejezni a meseregényt, amit korábban elkezdtem. Ebből egy novella már megjelent, egy vagy két éve, talán 2018 karácsonyára. Folytatást kap a Hetedhét birodalom, és van egy elkezdett krimim, amin szeretnék dolgozni, már csak időre van szükségem, hogy elkészülhessen.

Takács László könyveit megrendelhetitek a https://shop.konyvmogul.hu weboldalon, és hogy biztos ne maradjatok le semmiről, követhetitek Facebookon és Instagramon is.

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu


Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.