9 érdekes tény a ma születésnapos Ray Bradburyről

Ray Bradburyt – aki ma lenne 102 éves – és munkásságát a szívem egy különleges sarkában őrzöm. Rengeteg mindent vészeltünk át együtt, írásai átsegítettek életem legmélyebb pontjain is, színt vittek a szürkeségbe és Vekerdy Tamás szavaival élve: „Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.” Nálam ez Bradbury volt. Segített. Köszönöm!

Sokan és sokféleképpen írtak már Bradbury-ről a születésnapja alkalmából, így én csupán néhány érdekes tényt hozok róla, amik között vannak furcsaságok, és olyan történések is, amik már egészen korán előrevetítették páratlan szakmai munkásságát és halhatatlanságát a science fiction színpadán.

(…) mert ketten együtt őrültnek lenni is jó. Egyedül, az más. Egyedül már majd’ beleőrültem az őrültségembe.
Ray Bradbury: A villamos testet énekelem

A Salemben boszorkányság vádjával perbe fogott Mary Bradbury leszármazottja volt

Ray Bradbury felmenőjét 72 éves korában vádolták meg boszorkánysággal 1692-ben. Mary egy befolyásos bíró felesége volt, akivel 11 gyermekük született. A vádpont szerint betegséget zúdított egy Barbadosra tartó hajó legénységére és utasaira – mint ahogy állítások szerint tette ezt más alkalmakkor is -, illetve hogy képes volt különféle állati alakokat ölteni. Annak ellenére, hogy több mint százan írták alá az ártatlansága mellett szóló petíciót, Maryt bűnösnek találták és akasztásra ítélték. Végül – valószínűleg a férje segítségével -sikerült megmenekülni az ítélet végrehajtása elől és nyolc évvel később, 1700-ban hunyt el.

Lehetett volna bűvész is

Bradbury egyszer azt mondta, hogy ha nem az írói pályát választja, valószínűleg bűvészként kereste volna a kenyerét. 1931-ben a 11. születésnapjára kapott egy bűvészkönyvet. Hamarosan összeállította a saját előadását és fellépései is voltak a helyi közösségekben. Egy évvel később egy karneválon a Mr. Electrico névre hallgató mágus orron bökte az sztatikusan feltöltött kardjával, amitől a szó szoros értelmében égnek állt a haja. A mágus ennyit fűzött hozzá a trükkhöz: “Élj örökké!”
Ez nem csupán további bűvésztrükkök felé terelgette, de az írás kapuit is megnyitotta, aminek a segítségével örökké élhet. Később Bradbury azt nyilatkozta, hogy élete legjobb döntése volt az írás felé fordulni, innentől lett napi rutin a többórás írás, amit egész életében fenn is tartott.
Idősebb éveiben is szívesen nyúlt azonban kártyatrükkökhöz és szórakoztatta érmetrükkökkel az unokáit.

A filmek szerelmese

1924 februárjában Bradbury megnézte élete első filmjét. Mindössze hároméves volt, amikor az édesanyja elvitte a Lon Chaney főszereplésével készült Notre-Dame-i toronyőrre. Két évvel később jöhetett az Operaház fantomja, szintén Chaney-vel a főszerepben. Itt már nem aprózta el a dolgot, kétszer is látta: egyszer az édesanyjával, egyszer a bátyjával, Skippel. Ezekkel a filmekkel indult az egész életére szóló szerelem a mozi világával. Gyakran nézte meg ugyanazt a filmet többször is, többek között a Fantázia című Disney alkotást, amit számtalanszor újranézett. Abszolút mindenevő volt, a kedvenc filmjei nagyon különböző zsánerekből kerültek ki: King Kong, Aranypolgár, Ének az esőben, de nagyon szerette a Harmadik típusú találkozásokat is és természetesen a gyermekként látott némafilmek örökké különleges helyet foglaltak el a szívében.

Túl későn ébredtem rá, hogy nem várhatod ki, amíg tökéletessé válsz, ki kell lépned a többiek közé, elbukni és felállni, mint mindenki más.
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg

Ray Bradbury, az olvasó

Családja fontos szerepet játszott olvasóvá válásában. Négyéves volt, amikor a szülei megtanították, hogy olvassa el a képregényeket az újságok hasábjain. Egy évre rá Neva nevű nagynénje megvette az első könyvét, a tündérmesékkel teli Once Upon a Time-ot, majd nem sokkal később felolvasta neki az Óz, a nagy varázslót. Nyolc éves kora környékén jöttek a Buck Rogers valamint a John Carter, Warlord of Mars képregények, és az elmaradhatatlan Tarzan könyvek. Bion bácsikájától – aki a közelükben élt – kérte kölcsön a tovább Burroughs könyveket. Bradbury nem elégedett meg az egyszeri olvasásukkal, jóformán fejből tudott teljes köteteket.
Állítása szerint tizennyolc éves kora tájékán Edgar Allan Poe stílusában próbált írni, de nagy rajongója volt H. G. Wellsnek, Jules Vernének és a már említett Edgar Rice Burroughsnak, a Tarzan könyvek írójának is. A Mars urát például annyira szerette, hogy 12 éves korában megírta hozzá a saját folytatását is.

Soha nem járt főiskolára/egyetemre

Ugyan a Fahrenheit 451-et a UCLA-n (Kaliforniai Egyetem (University of California, Los Angeles)) írta, soha nem volt diákja az egyetemnek. Sőt mi több, nem is hitt az egyetem intézményében, helyette a könyvtárak fontosságát hirdette: “Amikor végeztem a középiskolában a Nagy gazdasági világválság korát éltük és egyáltalán nem volt pénzünk. Nem engedhettem meg magamnak, hogy továbbtanuljak, ehelyett heti háromszor jártam a könyvtárba tíz éven keresztül.”

A könyvtolvaj

Bradbury stílszerűen egy könyvesboltban találkozott először feleségével, Marguerite “Maggie” McClure-ral. A nő az L.A.’s Fowler Brothers könyvesboltjában dolgozott és képtelen volt levenni a szemét Rayről, bár tegyük hozzá nem feltétlenül azért, mert annyira megtetszett neki első látásra. Maggie azért figyelte árgus szemekkel Bradburyt, mert azt gondolta, hogy lopni akar. Az alapos megfigyelés után, végül megkérdezte, segíthet-e valamiben a férfinek, aki épp azt a frissen megjelent antológiát próbálta levadászni, amiben megjelent az egyik írása. Ahogy az már lenni szokott a két fiatal beszélgetni kezdett, pár nappal az első találkozást követően pedig Ray visszatért a boltba, hogy randevúra hívja Maggie-t. 18 hónappal az első találkozásukat követően összeházasodtak, frigyük a nő haláláig, 57 évig tartott.

Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúltunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket.
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Rossz látása miatt nem vett részt a második világháborúban és soha nem lett jogosítványa

Bradburyt nem véletlenül látjuk vastag lencsés szemüvegben minden képén, ugyanis nagyon rossz volt a látása. Ezért nem sorozták be a hadseregbe a második világháború során, és ez adta meg neki a szabadságot, hogy megkezdhesse írói karrierjét.
Ugyanezen okból soha nem szerzett jogosítványt sem, bár nem csak emiatt nem vezetett autót. Egyáltalán nem szerette a közelekedésnek ezt a formáját, ráadásul egy borzalmas élmény is társult mindehhez. Mindössze 16 éves volt, amikor szemtanúja volt egy autós tömegszerencsétlenségnek, amelyben hat ember vesztette életét. Alig tudott hazatántorogni és állítása szerint hónapokba telt, mire újra képes volt visszatérni a normál kerékvágásba.

Hiába a tudományos és profetikus írások, Bradbury nem volt biztos abban, hogy az Internet a társadalomat szolgálja

Nagyon szkeptikus volt az Internet hasznosságát illetően, ráadásul roncsolónak találta az emberi kapcsolatokra nézve: attól tartott, hogy az internet csökkenti az emberek kommunikációs képességét. A mai világban, az online közösségek világában ez az állítás már közel sem biztos, hogy megállja a helyét.
És ha már a technológiánál és a tudományos fantasztikumnál játunk, Bradbury nem tartotta magát sci-fi írónak, sokkal inkább a fantasy zsánerébe sorolta magát. Egyedül a Fahrenheit 451 című regényét jelölte meg tudományos fantasztikus alkotásaként.

Halála utáni furcsaságok

Bradbury nem csak kiválasztotta a saját parcelláját az általa választott temetőben (Westwood Village Memorial Park Cemetery), de azt is meghagyta, hogy a következő sor is szerepeljen a sírján: “Author of Fahrenheit 451“, azaz a “Fahrenheit 451 szerzője”.
De nem csak ilyen szimpla elképzelései voltak a sci-fi nagy öregének. Egyszer azt találta mondani, hogy halála után a hamvait rakják Cambell paradicsomleves konzervdobozba és küldjék fel a Marsra. Azért valljuk be, valóban elég extravagáns húzás lett volna. Ez ugyan, nem valósult meg, viszont a NASA tisztelgett az író emléke előtt, amikor is a Bradbury Landing-nek, azak Bradbury leszállásnak nevezte el azt a területet, ahol a Curiosity landolt a Mars felületén, mindössze pár hónappal Ray Bradbury halála után. Itt is visszaköszön hát Mr Electrico jóslata: “Élj örökké!”

Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra

Források:

National Post, Whizz Past,

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, Youtube-on vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: info@csakegypercre.hu.